Kerek 35 év különbséggel két film is készült Országúti diszkó (Road House) címmel: az első még 1989-ben Rowdy Herrington rendezésében, és az azóta már elhunyt Patrick Swayze főszereplésével (aki 2009-ben hagyta itt rajongóit), a másik pedig 2024-ben Doug Liman direktori közreműködésében, Jake Gyllenhaal és Conor McGregor bunyóival (jelenleg a SkyShowtime streaming csatornán nézhető meg).
A képek forrásai: imdb.com és rottentomatoes.com.
Ami azonnal szembeötlő lehet mindkét filmet megtekintve, az a hasonlóságok és különbségek egész sora. Kezdjük az előbbiekkel. Mindkét sztori középpontjában egy legendás kidobóember áll: egyikük James Dalton (Patrick Swayze) másikuk Elwood Dalton (Jake Gyllenhaal), illetve mindkét filmben egy népszerű szórakozóhely (diszkó) a bunyók legfőbb helyszíne, ahol az említett karakterek dolgoznak. Feladatuk megmenteni a helyet a felesleges balhéktól, melyek elijesztenék az igényesebb vendégeket. Végül mindkét filmben felbukkan egy gazdag és befolyásos kiskirály, aki éppen a diszkó bezáratásán (vagy felvásárlásán) dolgozik, gátlástalan módszerekkel (megfélemlítve a helyi közösséget). Tegyük még hozzá: hőseinket mind az 1989-es, mind pedig 2024-es változatban egy szép doktornő is segíti, akit ez első verzióban a szőke Kelly Lynch, a másodikban pedig Daniela Marchior alakít. Ezek a legfőbb keretek, ám a két film hangulata, tempója, történet-vezetése már teljesen más.
Az 1989-es Országúti diszkóban egy teljes kisváros az áldozata a helyi nagy-úr, Brad Wesley (Ben Gazzara) elnyomásának, így az elégedetlen helyi vállalkozók is részesei lesznek Dalton (Patrick Swayze) küzdelmének. A régi részben a kidobó tehát nem csupán egy népszerű verekedő, aki leszámol a diszkót fenyegető milliárdos embereivel, hanem az igazságért harcoló hős is, aki egy komplett település biztonságáért küzd. Amellett markáns elem a filmben egy barát felbukkanása, ő Wade Garrett (Sam Elliott) aki szintén egy bunyó-legenda és életét adja azért, hogy segítse Daltont. Nagyobb volumenű sztori tehát a régi Országúti diszkó cselekménye, sokkal nagyobb téttel, bunyók mellett lövöldözésekkel és halálos áldozatokkal is (belehal a harcba mind Garrett mind a legfőbb ellenfél verőembere Jimmy is (Marshall R. Teaugue).
A rosszfiúk: 1989-ben és 2024-ben: Marshall R Teague és Conor McGergor (Forrás: Link1, Link2)
Ha már itt tartunk a fő verekedő-partnerek vagy rosszfiúk közül nyilván a 2024-es változat verőembere a híresebb, hiszen ő nem más mint a nagy Conor McGregor, az MMA-legenda, kevert harcművész, aki 2015 és 2020 között uralta a népszerűségben a ketrec-harc küzdelmeket (és több súlycsoport világbajnoka is volt). Ezúttal sajátos gonoszt alakít, kissé őrültet játszva.
Az új változatban Jake Gyllenhaal egy életunt, öngyilkosságot fontolgató kissé lecsúszott figura, aki váratlanul elvállalja a floridai tengerpart egyik diszkójának, a Road House -nak a placcmesteri állását (ő lesz a kidobók főnöke). Eleinte csupán annyi a dolga, hogy rendet tartson (heti 5 ezerért), ám egy nap megjelennek ott a milliárdos Ben Brandt (Billy Magnussen) emberei és komplikálódni kezd a helyzet: a fickó ugyanis szemet vet a helyre, meg akarja szerezni magának vagy tönkretenni, hisz az adott partszakaszra fáj a foga. Ráadásul börtönben ülő, maffiózó apja is odaküldi maga verőemberét, Knoxot (Conor McGregor). A folyton vigyorgó, őrült módra viselkedő Knox leakarja rombolni a helyet és beleköt Daltonba. Kettejük első bunyója azonban váratlanul félbeszakad, mert Dalton némi bunyó után (melyben vesztésre áll) egyszerűen elsétál. Ez kissé érthetetlen fordulat, ám hamarosan meggondolja magát, amikor a gonosz Ben Brandt emberei lecsapnak a közeli kisboltra (ahol Dalton barátai a tulajdonosok). Elhatározza tehát, hogy mégis megküzd Ben embereivel. A végső harc előtt kapunk némi hajós üldözéses scene-t (ami nagyon nem illik az egészbe), majd végül a döntő párharcot a diszkóban. Az viszont elég izgalmas és kemény, amit a lenti kép szerintem remekül visszaad:
A kép forrása: fangislish.com
Számomra a legfőbb különbség a két feldolgozás között a középponti karakterekben van. A Patrick Swayze által alakított Dalton egy energikus, magabiztos figura, aki megküzd a munkatársai tiszteletéért és a doktornő szerelméért és aki szívvel-lélekkel harcol a helyi diktátor ellen. Vele szemben a Jake Gyllenhaal által megjelenített Dalton egy életunt, nyegle és laza alak, akit hírnevéért tisztelnek de aki semmilyen nagyszabású ügyben nem vesz részt, csupán leveri a helyi milliárdos verőemberét és elhúz. (Swayze egyébként fiatalabban játszotta el szerepét, 1989-ben ugyanis csak 37 éves volt, Jake Gyllenhall pedig már betöltötte a 44-et amikor az új Országúti diszkót forgatták.)
Bár a mafab felületén mindkét filmre 4 csillagot adtam, hiszen mindkét film jó valamiben (az 1989-es a sztorijában, a 2024-es pedig a verekedésekben), valójában tennék némi különbséget a kettő között: az eredeti filmre adnék 80%-ot, a 2024-es változatra pedig 65%-ot. Nálam ugyanis mindig a sztori győz a látvány felett. Egyébként jelenleg az IMDb-n is a régi változat vezet, hiszen 6,7 ponton áll, 95 ezer voks alapján, míg az új változat 6,2 pontos 73 ezer szavazat után. De nézze meg mindenki mindkettőt, aztán maga döntse el, hogy számára melyik a jobb.
The Critic
