Az immáron 9 részesre bővült Alien franchise 2012 óta nem adott rajongói számára színvonalas epizódot. Akkoriban láthattuk a Prometheust, ami nagyot robbant és ma is az egyik legjobbnak tartott Alien-film a filmkritkus portálok többségénél. Később ugyan 2017-ben kijött a Covenant de az nagy tévedésnek bizonyult gyenge kivitelben. Aztán elkezdtek szállingózni a hírek arról, hogy Fede Alvarez rendezésében készül már (nagyrészt Magyarországon) egy vadonat új Alien-rész mely a Romulus címet kapja majd. Ekkor kezdtük el rettenetesen várni a folytatást és izgulni azon, hogy lesz e olyan jó, mint a Prometheus. Jelen poszt erre a kérdésre keresi a választ.

A kép forrása: www.teater.co

A Romulus a Nyolcadik utas a halál után 20 évvel játszódik 2142-ben, amikor Ellen Ripley már legyőzte és az űrbe lökte a Nostromo nyolcadik utasát és éppen kapszulájában sodródik valahol a peremvidéken. A nyitó helyszín egy ipari bolygó, ahol fiatalok kis csoportja tengődik egy hatalmas üzemben dolgozva, meglehetősen sanyarú és sivár körülmények között. Megjegyezném: nagyon tetszetős az ipari bolygó kialakítása és hihetőek a gépek, ketyerék is mindenfelé. A fiatalok viszont nem nagyon értékelik és érthetően elvágynak innen egy sokkal élhetőbb helyre. Az út azonban 9 év, így szükségük van hibernáló kapszulákra, melyeket egy elhagyott űrbázisról akarnak megfújni. Sietniük kell, mert a bázis egy másik bolygó felé sodódik, ahová napokon belül be is csapódik. Amit nem tudnak .. és innentől némi spoilerrel fogom folytatni ... hogy az űrállomást korábban arra használták, hogy ott Alieneket tanulmányozzanak. Hogyan kerültek oda xenomorfok? Úgy, hogy az Ellen Ripley által világűrbe kilökött lényt megkeresték és elhozták a bázisra újraélesztés céljából. Nos ez vár a fiatalokra: nem tudják még de egy olyan bázisra tartanak, mely a halált hordozza. 

A csapat tagjai között van a csinos Rain (Cailee Spaeny) és szintetikus tesója Andy (David Jonsson), akire nagy szükségük van, mert Weyland-droidként simán ki tudja nyitni a bázis ajtajait. Ott van még köztük Rain szerelme a vagány Tyler is (Arhie Reanux), a terhes Kay (Isabela Merced) illetve párja Björn (Spike Fearn) és az ázsiai Navarro (Aileen Wu). A filmet érte némi kritika arról, hogy tini-horror lett a sok fiatal miatt, de ez azért m@rhaság mert ha megnézzük a szereplőket, mint 25 feletti: Archie Reanux idén 27, Cailee Spaeni pedig 26. Egyáltalán nem zavaró a fiatalságuk, sőt feldobja a filmet. Az viszont nem szerencsés, hogy végig sötétben vagyunk, az ipari bolygón és az űrállomáson is, a film legelejétől az utolsó percig. Persze értem én, hogy az űr sötét, de 119 percen keresztül akkor is fárasztó a dolog. 

A kép forrása: theguardian.com

A Romulus forgatókönyve gondolt az Alien-mániásokra is és biztosítja a fan-service elemeket sőt kapunk easter egg meglepiket is bőven, így a nosztalgia biztosított. Az egyik ilyen az 1979-et idéző (Nyolcadik utasban látható) kapcsolók mindenhol az űrállomáson, melyek totál hagyományosak a monitorokkal együtt. Vannak azért bosszantó dolgok is: ilyen, hogy az előzményben (még a film valódi története és a faiatlok megjelenése előtt) az űrállomásra hozott és felélesztett Alient megölik ugyan (megölt testét meg is találják a srácok) de 36 db arctámadót hibernálnak. Kérdés: mi lett a tojás-dologgal és minek nekik 36 facehugger. Ezekre nem nagyon kapunk válaszokat. Mindenesetre a baj ott kezdődik, hogy a bázisra érkező fiatalok valahogy deaktiválják az arctámadók hibernációját így mind megtámadják őket. Mind a 36 példány. Valóban izgalmas a velük való kergetőzés, de az fura, hogy a filmben többször látjuk ezeket a facehuggereket mint a kifejlett Alieneket. 

Mindenesetre úgy a 40. perctől beindul a horror és az izgalmak felpörögnek. Annyira, hogy tényleg csak kapkodjuk a fejünket. Az űrbázison a 6 fiatal az életéért harcol de sorra halnak meg, miközben azzal is számolniuk kell, hogy van egy szintetikus a bázison, aki ellenük dolgozik a társaság érdekeit nézve. Ő a Nyolcadik utasból ismert Ash jelenkori változata. Érdekes oldották meg a 2020-ban elhunyt Ian Holm szereplését CGI trükökkel, de hatásosan. Közben Ash maga mellé álltja egy időre a szintén szintetikus Andyt is, így a film felétől kb nulla közelébe kerül a fiatalok túlélési esélye. Mégis sikerül a bravúr ha nem is mindegyiküknek. 

A kép forrása: variety.com

A film utolsó 20 perce kész őrület: egyszerre izgulunk ugyanis azon, hogy a főhősnő időben elhagyja a becsapódni és megsemmisülni kész bázist, aztán azon, hogy túlélje az Alienekkel való harcot, megmentse Andyt és leszámoljon azzal a furcsa lénnyel is, akit a rendezés meglepiként helyez a sztori legvégére. Mondjuk az ember - Alien hibridek témáját már elsütötték párszor: első alkalommal az Alien 4-ben, aztán a Covenantban is.

Az utolsó 10 percben én már a szék karfáját szorítottam és ebből megállapítottam, hogy a bevezetőben feltett kérdésra a válasz: igen. A Romulus lett olyan jó, mint a Prometheus. Sőt nálam meg is előzi igazság szerint. Nagyon jó a rendezés, kitűnő a látvány-világ (a sötétséget leszámítva) és rendben van a színészek alakítása is. Oscarra ugyan nem számíthatnak, de hitelesek. A Romulust nyugodt szívvel tudom ajánlani horror-fanoknak és Alien-rajongóknak elsősorban. A 16 -os karika viszont nagyon nem stimmel, mert a script és Fede Alvarez nagy kanállal adagolja a vért, a horrort, az undi dolgokat és a halált vagy 100 percen keresztül a számunkra. Értékelésem a mafab pontozását alkalmazva 5/5 csillag. Tényleg jó film.